12. fejezet - Barátok

Sziasztok drágák!

Wow! ( és akkor újra a hatás kedvéért ) Wooooow! Na jó, leállítom magam. Nagyon, nagyon, nagyon és még annál is jobban köszönöm nektek a rengeteg pozitív visszajelzést. A blog kicsin kis történelmében valaha volt legtöbb kommentet szedtétek össze. 15 kedves, nem félszavas hozzászólást kaptam, plusz két feliratkozót, ismételten egy díjat. És igen. Nem egy kommentben olvastam, hogy ez a kedvenc blogotok. Ti vagytok a legjobbak! <3

Nem szeretnék sokat mondani a mostani részről. Szerintem aranyos, mondhatni esemény dús kis rész lett. Kivételesen a hosszúsága is egész jó lett. Legalább is remélem, hogy Ti is meglesztek vele elégedve. Próbáltam minél hamarabb elkészülni, de eléggé összejöttek itthon a dolgok, és azt sem akartam, hogy összecsapott legyen.

A következő részt már nagyon várom. Szerintem nektek is nagyon tetszeni fog. Ez is elég sok mindent tartogat és érzelmek is vannak benne bőven, de a következő rész az a best lesz, higgyétek el. (Na jó, befejezem a saját sztorim spoilerezését. ) Lent még lesz egy kis "köszöneféle" egy újabb nagy dologért. Legyetek rosszak és élvezzétek a nyár utolsó hónapját, hiszen a jövőhéttől augusztus. :|

Apropó. REKLÁM! következik. Nagyon örülnék ha benéznétek a másik oldalamra is. Ez nem blogos oldal, csak egy kis rajongás, ismételten. Szóval. Néhány hónapja működtetem és most szerettem meg annyira, hogy közzé szeretném tenni. Nézzétek meg Magyarország első igazán működőképes Madison Beer rajongói oldalát: www.madison-beer.gportal.hu 

Köszönöm nektek, ha legalább egy kis időt szántok oda is. Sokat jelentene nekem, még nem igazán indult be a lap, de nagyon sok munkám van benne. Na tényleg nem kotyogok már tovább.

Ui: Ne haragudjatok, hogy nem válaszoltam a kommentekre, de ezekre már fogok. Egyszerűen csak tényleg sok minden összejött és inkább írtam, hogy minél hamarabb elkészüljek vele. 

Ismételten 7 komment után várható a következő rész!

xoxo HeartBreaker

12. fejezet - Barátok

Shaw Diamond

Nagyjából öt óra lehet, de odakint már halványan sötétség dereng. Éppen Bizzle szobájában járok körbe. Végig nézem a falakat melyeken képek milliói virítanak. Nem viccelek. Az egész szobáját beborítják a kisebb, nagyobb képek. Minden kép valami történést tükröz, mindnek van mondanivalója.

- Komolyan minden kép saját? Mármint vagy te csináltad vagy rólad készült? - kérdezem meghökkenve amikor századjára is megnézem őket.

- Igen. -bólint egy aprót.- Tudod, félek, hogy felejteni fogok. Nem akarom elfelejteni az emlékeimet. Szóval amikor tehetem megörökítem azt ami történt. - vállat ránt és mintha még egy apró kis pír is megjelenne az arcán. Ki gondolta volna, hogy egyszer ilyesmit fogok látni, pont tőle?

- Ez nagyon klassz dolog. - elismerően bólintok. Nem tehetek róla de a szemem megakad egy gyönyörű lányon. Szőkésbarna haja lágyan libeg a szélben, a fejét hátravetve kacag valamin. Az arca hibátlan, még az apró kis szépség pötty is ott van az ajka felett, amiért iszonyatosan irigy vagyok rá. Minden tökéletessége mellett a mosolya tetszik a leginkább. Önfeledten nevet és süt róla a boldogság amitől ellenállhatatlan.Talán még soha nem láttam ilyen szép lányt. 

- Szép lány igaz? - hirtelen összerezzenek Bizzle hangjától. Annak ellenére, hogy nem volt ellenséges a hangja én mégis úgy érzem magam mint akit rajta kaptak. Bár ha jobban belegondolok, akkor rajta is kaptak.Nem szép dolog valakinek ennyire az emlékeibe mászni. - Illetve csak volt. - halkan felsóhajt miközben visszafordul a ruhákhoz amiket gondosan betesz a bőröndbe.

- Mi az, hogy csak volt? - ismét egy felelőtlen, túl messzire menő kérdés. Természetesen tőlem. Ki más lenne ekkora idióta?

- Meghalt, Shaw. - nem fordul meg de még így is látom, hogy minden izma beleremeg a válaszba. Nagyot nyel, egy pillanatra felpillant a plafonra. Őrlődik. - Amynek hívták. - folytatja olyan halkan, hogy az szinte már suttogás. - Szar ez a világ amiben Mi mozgunk. A fényeken és a csillogáson át, szar. Kibaszottul. Sok embert láttam már meghalni. Olyanokat is akiket szerettem. Akármilyen nehéz is rólam elképzelni.

Egy pillanatra nem tudom, hogy mit mondjak. Túl sok információ és túl sok párhuzam telepszik rám. Párhuzamok a saját életemmel. Tudom milyen nehéz a gyásszal szembeni küzdelem. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem egyszerű belőle kiszállni. Talán teljes egészében soha nem is lehet. Mert ahhoz túl sok erő kellene ami egy lelkileg összetört embernek sajnos nincs. Tovább léphetünk a szilánkokon, átsétálhatunk a fájdalmon, tehetünk úgy mintha még soha sem égettek volna minket meg. Tehetünk egy ideig úgy mint egy érzékileg eltompult zombi. Majd később hagyhatjuk, hogy valaki újjá élesszen bennünk mindent. De felejteni nem tudunk. Soha nem felejtjük el azt a keserű, szorító érzést ami a neve hallatán keletkezett bennünk és a könnyeket sem amik minden éjszaka végig szelték arcunk törékeny vonalát.

- Tudom miről beszélsz. - nyögöm ki végül. Tudom, hogy ez nem segít neki sem és nekem sem. Ettől függetlenül akkor is egy kisebb megkönnyebbülés önt el.

- Pedig nem lenne szabad tudnod. - mormogja halkan. - Nem kellene. Nem érdemled meg. Én még csak-csak. Tettem már annyi borzalmas dolgot, hogy lehetek szálka a világmindenség szemében. Talán a büntetést is megérdemlem, de Te nem.

Yovanna

Éppen szólásra nyitom a számat amikor kicsapódik az ajtó és egy nem éppen bájos szépség tipeg be rajta. Nem azt mondom, hogy csúnya, mert akkor hazudnék. Nagyon is szép. Csak nincs meg benne az az erkölcsi tartás amitől nőnek tekintek valakit.

- Te meg mit csinálsz itt? - értetlenül mered rám, homlokán apró redők keletkeznek. Nem ismerem, de abban biztos vagyok, hogy nem fogunk jól kijönni. 

- Mit szeretnél Yovanna? - Bizzle megfordul, kérdően felvonja a szemöldökét. A lány csak egyik lábáról a másikra áll, nem mond semmit. - Kérdeztelek. - teszi hozzá Bizzle ingerülten.

- Miatta nem alszol ma nálam?! - fakad ki végül. Istenem! Mibe keveredtem ismételten, önhibámon kívül? 

- Igen, miatta. Megyünk bemutat az anyósomnak. - gúnyosan vigyorog, kezeit összefonja a mellkasa előtt. Van egy olyan sejtésem, hogy valami mélyen gyökerező "párbajba" csöppentem most bele. A feszültséget ami a szobára telepedett szinte késsel lehetne vágni. Arról nem is beszélek, hogy Yovanna minden egyes pillantása ami rám esik utálattal teli és megvető. Nem mintha ártottam volna neki, ismétlem nem is ismerem. Most látom először. Bár a hangja ismerős. Van egy olyan sejtésem, hogy Ő a folyosós lány.

- Tudod mit Bieber? - sipákolja ingerülten. - Majd amikor nem lesz itt a kis csitrid, akkor se keress! -  ezzel lezártnak tekinti a vitát hisz amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is. Döbbenten pislogok körbe, próbálom elkapni Bizzle tekintetét és amikor sikerül valami olyasmi történik amire nem számítottam. Hirtelen mind a kettőnkből kibuggyan a nevetés. Kacagunk, mintha csak az évszázad legjobb poénját sütötte volna el valaki. Most őszintén. Egy ilyen kirohanáson mit kellene tennünk? Sírni? Még csak az kéne. Ez a kétfilléres nőszemély nem érdemli meg a könnyeinket.

~ * ~

- Fáradt vagy? - kérdezi a mellettem ülő, gyönyörű teremtés, a tipikus rossz fiú akinek glóriával kellett volna születni hiszen földöntúli látványt nyújt. Én komolyan próbálkozom ébren maradni, tudom, hogy hosszú az út vissza Los Angeles szívébe, nem lenne szabad egyedül hagynom szegényt, de egyszerűen túl nehéznek érzem a szemeimet és folyamatosan csukódnak le.

- Egy kicsit. - vallom be két ásítás között bóbiskolva. - De nyugi, ébren maradok, Justin.

- Másodjára hívsz így. - álmos szemeim nagyra nyílnak és legszívesebben a számra csapnék. - Hol hallottad a nevemet? Azt hittem csak a Bizzlet ismered.

- Izé... Chris egyszer így hívott téged és megjegyeztem. Nem akartalak ezen a néven szólítani, gondolom nem szereted ha mindenki a beceneveden hív. - mentegetőzve kapálózok össze-vissza, bár tudom, hogy már sehogy sem fogok tudni kikeveredni ebből a slamasztikából. Ismételten magamnak köszönhetően kerültem ebbe bele.

- Nem, dehogy is. - mosolyodik el halványan. - Szeretem, csak valahogy a Bizzle olyan macsósabb, tudod. - az apró mosoly ami az előbb keletkezett, most vigyorrá alakul át, amint nekem halkan kuncognom kell.- Akartam is már mondani, hogy ha anyukáddal találkozunk akkor Justin Bieber a nevem, nem Bizzle a helyi maffia főnök. - úgy mondja ezt ki, mintha természetes lenne. A legfurcsább ellenben akkor is az, hogy én magam sem lepődök meg a kifejezésén. Nem hallottam még ilyen nyíltan kimondani, de már korábban is tudtam, hogy így van.

- Szóval hívhatlak Jujunak? - húzom tovább a húrokat vigyorogva.

- Csak ha ketten vagyunk, mások előtt maximum Justin, de inkább Bizzle. Nem törhetjük meg a macsó imadzsemet, bébi. - kacsintva rám pillant, de csak egy másodpercig, azonnal vissza is fordul, hogy az útra tudjon koncentrálni. - Fantasztikus. - sóhajt fel.

- Ó, ne már! - nyögve dőlök én is az ülésembe, teljesen belepréselődve figyelem a szélvédőn megjelenő apró kis cseppeket. - Remélem a mélygarázsba akarsz állni mert nincs kedvem teljesen elázni. - szigorúan ránézek, hogy érezze komolyan mondom.

- Mert szerinted nekem kedvem van csurom vizesnek lenni? - már nem igazán látom a sötétben, de sejtem, hogy most megforgatja csokoládé színű szemeit.

- Azt. - vágom rá, mintha ez normális lenne.

- Ezek a nők. - fáradtan felsóhajt én pedig nyertnek tekintem a csatát és mosolyogva lehunyom a szememet. Aludnom kell mielőtt újra találkozom a barátaimmal. Legalább egy keveset.

~ * ~

- Figyelj Justin. A barátaim egy kicsit... furcsák, azt hiszem. Nem bolondok vagy ilyesmi. Csak egy kicsit mások. - magyarázom miközben a lifttel haladunk a legfelső emeltre. - Szeretem őket, de kérlek ne ijedj majd meg tőlük azonnal.

- Shaw. Hidd el nekem, hogy láttam már furcsa dolgokat. Gyere ide. - a lift szűk kis terében finoman közeledni kezd felém és alig észrevehetően a falnak préselődünk. Szaggatottan veszem a levegőt, teste teljesen felhevíti az enyémet, hőhullámok futnak végig rajtam. Újra előtör belőlem az a bizsergető érzés. - Te reszketsz. - aggódva a homlokomra simítja férfias tenyerét. - Nem vagy lázas.

- Mondtam, hogy a mélygarázsba menjünk. - motyogom fülig vörösödve. - Biztos az miatt, hogy szakad kint az eső.

- Csepereg és nem is volt nyitva a mélygarázs. - javít ki halvány mosollyal az arcán. Homlokomon pihenő kezét lecsúsztatja, finoman végig simít az arcomon. Hüvelykujja külön utakra tér. Óvatosan, szinte félve járja be ajkam peremét. Lehunyom a szemem és csak élvezem ezt az apró kis pillanatot amit nekem ad.

- Szakad. És a Te hibád, hogy ilyen későn értünk ide. - tromfolok rá makacsul. Nevetve rázza a fejét és hátra lép, bennem pedig egy hiányérzet alakul ki. Újra beleremegek, de ezúttal már nem jó a dolog. Az előző hevesség után, most szinte megfagyok.

- Istenem Shaw, hát élsz? - Jeremy hatalmas kezeibe von amint felértünk és kinyitottam az ajtót, és én nem is ellenzek. Örömmel passzírozom magam az ölelésébe. Jó érzés újra érezni az illatát és a védelmező szeretetét. - Jó újra látni, törpe. - apró puszit nyom a fejem búbjára.

- Engedj már oda engem is. - nyafog Gracie a háta mögül. Jeremy elenged és én újabb, szorító, de sokkal törékenyebb kezek között találom magam. Halkan felnyögök és én is átkarolom. Ilyenkor érzem meg, hogy mennyire is hiányzott. Őszintén fantasztikus ismételten azoknak a köreiben lenni akik már annyi mindent megtettek értem. - Ne csinálj ilyet még egyszer, világos? - mondja fenyegető hangnemben amint elenged.

- Világos. - suttogom halkan és igyekszem, hogy ne bőgjem el magam.

- Azt hiszem, ez az én hibám. - szegény Justinról teljesen megfeledkeztem. Mosolyogva előre lép, kezet ráz Jeremyvel aki jókedvűen nyugtázza, hogy végre egy másik férfi lény is lesz a lakásban.

- Jeremy, Ő Justin Bieber a...- egy pillanatra megállok, nyelvemen akad a szó. Soha nem gondoltam még rá úgy mint a pasimra. Tény,hogy nagyon vonzódom hozzá, ezt már le sem tudnám tagadni, de ennek ellenére akkor sem mondtam ezt még ki, még magamban sem. - barátom. - motyogom halkan, még ízlelgetnem kell ezt a szót.- Justin Ő pedig Jeremy Clark, a nem létező bátyám helyett is bátyám. Az a nyúlánk, magas lány pedig a barátnőm, Gracie alias Mrs. Clark, de vele már beszéltél.

- Nem vagyok Mrs. Clark.- puffog Gracie és mint a jól nevelt, érett húszon évesek, nemes egyszerűséggel rám nyújtja a nyelvét.

- Örülök, hogy találkozhatom veletek. - mosolyog Justin majd velem együtt beljebb lép a lakásba. Érzem ahogy kockás, tökéletesen kidolgozott teste finoman a hátamnak simul. - Nem is olyan vészesek. - forró, mentolos leheletét a fülem mellett érzem, amitől azonnal görcsben áll a gyomrom, a lábaim pedig elgyengülnek.

- Még semmit nem láttál. Csak most kezdődik a hétvége. - figyelmeztetem mosolyogva Ő pedig óvatosan a derekamra simítja a tenyerét és úgy érzem a világ tökéletes.

~ * ~

Párápárááááá:

 

KÖSZÖNÖM! <3  a több mind 10.000 látogatót!