Ötödik fejezet- Elrabolva.

Sziasztok kedves olvasóim!

Köszönöm szépen a négy kommentet így előre is! Nagyon aranyosak vagytok. Megmondom őszintén ez most nem lett egy megahiperszuper hosszú rész, de remélem nem bánjátok. Sikeresen végeztem az angol vizsgámmal. Viszont jövőhéten az utolsó nagy hajrá lesz töriből és németből. Szóval most csak ennyivel tudtam jönni. Remélem megértitek. Igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt! Jók legyetek, és kitartást a suliban! <3

xoxo HeartBreaker

 

Ötödik Fejezet - Elrabolva

Shaw Diamond

Készen álltam szembe nézni a sorsommal, azzal ami az ajtók mögött rám vár. Utolsó pillantást vetettem magamra a nagy tükörben. Egészen kellemes hatást keltettem ahhoz képest, hogy mondhatni elraboltak. Elvégre akaratom ellenére vagyok itt.
Miután belebújtam a számomra szokatlanul magas, fekete cipőbe , vettem egy mély levegőt és elindultam kifelé az ajtón mely ismeretlen dolgokat rejteget számomra. Olyasmiket melyeket nem ismerek és nem tudok irányítani.
- Készen vagy? - pillantott rám az egyik nagy darab srác mikor kiértem.
- Nem látszik? - ironikusan forgattam a szemem.
Eltökéltem,hogy ha már nincs ehhez kedvem akkor nem is fogok úgy viselkedni mintha lenne. Megtettem mindent ami tőlem telt. Megmentettem azokat az embereket önmagamtól, attól amit én okoztam. Viszont eljátszani, hogy nekem ez tetszik nem vagyok köteles. Még Bizzle uraság kedvéért sem.
- Még mindig éles a nyelved, drágám? - lépett be a szobába Mr.Seggfej aki ide toloncolt nem régen. Ezért a mondatáért kedvem lenne bemosni neki egyet de inkább csak egy vállrándítással jeleztem nem tetszésemet.
- Nem tudom te mit szólnál ha elrabolnának.- vetettem oda, hogy értse miért is vagyok ilyen.
- Tudtommal te teljesen önszántadból jöttél ide.- gondolkodva méregetett.- Vagy nem emlékszem jól? Nem kellett sem fegyvert a fejedhez szegeznem, de még csak le sem kellett fogni.
- Igen, de megzsaroltál te barom! - sziszegtem a fogaim között.
Felmerülhet  másokban, hogy vajon miért vagyok ennyire fékezhetetlen szájú idióta. Egyszerűen megtanultam kiállni magamért és jelen esetben erre a tudatásomra nagyon sok szükségem van. Nem fogom hagyni, hogy azt higgyék máris megtörtem és azt tesznek velem amit akarnak. Ennél azért jóval több van bennem. Anyám sok mindenre megtanított. Ezek között pedig ott van a tartás és az önmagam becsülése is. Utólag visszagondolva rengeteg köszönettel tartozom neki ezekért. Nem tudhatom mikor fognak még jól jönni.
- Ez már a te problémád.- lesajnálóan vigyorgott. Istenem! Soha nem voltam túlzottan agresszív típus de most már másodjára érzem azt, hogy be kéne mosnom ennek az arrogáns disznónak. - Mindegy, hercegnő. Nem érünk erre rá. Vár a hercege.- minden egyes szó úgy hagyta el a száját, hogy egészen biztos nyomot hagyjon az emberben. Maró volt, mintha csak savat csepegtettek volna a bőrömre.
~ * ~
A sötétített autó alatt csikorogtak a kavicsok, miközben egy számomra ismeretlen helyen leparkoltunk. Mr.Seggfej elől kiszállt, majd egy pillanattal később hátul az én oldalamon is kivágódott az ajtó. Pislogva néztem fel rá, elvakított a lámpájának fénye.
- Lekapcsolhattad volna azt a szart! - csattantam fel idegesen.- Kiég a retinám te...
- Ha még egyszer sértegetni mersz, akkor kénytelen leszek kárt okozni abban a csinos kis pofikádban.- szavait éles fájdalom követte. Reagálni sem volt időm a magasba emelkedett kezével szemben, mely az arcom baloldalán csattant. Automatikusan oda kaptam a kezemet. Fájt, határozottan fájt. Milyen állat az aki képes megütni egy nőt? - Van még valami problémája az úrnőnek? - vicces, hogy az ember néhány röpke óra alatt hogy meg tudja szokni a másik stílusát. Már fel sem veszem ezt a leereszkedő, gúnyos viselkedését.
- Örülnék ha nem ütnél meg még egyszer.- sziszegtem a fogaim között. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne keljek ki magamból még jobban, vagy ami rosszabb, hogy ne sírjam el magamat. A fizikai fájdalom eltörpült a szégyenérzet mellett. Megütöttek és még csak vissza sem üthetek mert lehet, hogy rosszabb következménye lesz.
- Ahhoz úgy is kell viselkedni. Na mozdulj.- előrántotta a fegyverét, melyet nekem szegezett.
 Ekkor értettem meg igazán, hogy ez a dolog egyáltalán nem játék. A tét a tulajdon életem ami ennek a baromnak a kezében van. Egyszerűen nem áll össze a kép. Elhozott ide, a semmi közepére, miközben nekem eredetileg nem ezt mondták. Arról volt szó, hogy Bizzlevel kell találkoznom, hogy ő vár rám.
Ki kellett szállnom. Nem tehettem mást. A gyomrom liftezni kezdett miközben felálltam és kimásztam a kavicsos talajra. Nem tudom meddig bírom amíg ki nem adja magából azt a keveset amit ma ettem.
A levegő jócskán lehűlt már, körülbelül este kilenc óra lehet. Körülöttünk amíg elláttam nem volt semmi. Leszámítva azt a néhány lámpát ami haloványan pislákolt a négyzet alakú placc körül. Remegett kezem, lábam az agyam pedig folyamatosan egy menekülés terven kattogott. Nem maradhatok itt.
Érzem, ahogy a hátamnak nyomódik valami hideg, fémes dolog. Az izmaim megfeszülnek, levegőt sem merek venni, mikor rájövök, hogy mi is az. A fegyver vége a lapockáim közé fúródik. Ajkaim megremegnek a visszafojtott sírástól. Erősen lecsukom a szemhéjaimat, magamban imádkozom. Szeretném még túl élni ezt az éjszakát, bármennyire nincs rá esélyem.
- Jeremy a kurva életbe! - az ő hangja. Nem hallottam túl sokszor, de ahhoz éppen elégszer, hogy fel tudjam idézni kié is ez a mély, szexi hang.
Érdekes módon a gyomrom már kevésbé ugrik össze és a tartalmát sem szeretné kidobni. Nagyot nyelek mielőtt kinyitom a szemem. A látásom lassan tisztul. Néhány másodperc erejéig a vaksággal küzdöttem, folyamatosan a feketeségbe pislogok, míg végül meglátom őt.
- Bizzle, csak hogy ideértél! - kiáltott fel mögöttem Jeremy jókedvűen.
- Engedd el te idióta, vagy a szart is kiverem belőled! Azt hitted, hogy ez mekkora jó poén vagy mi a szar? - soha senkit nem láttam még olyan idegesnek mint most Bizzlet.- Elvittem helyetted anno a balhét. Miattad ültem a sitten. Jobb lenne ha meghúznád magadat ér örülnél neki, hogy még van munkád.
- Amíg a börtönben csücsültél sokkal jobb életem volt. Mindenki engem tisztelt! - nem kellett látnom ahhoz, hogy sejtsem, hogy a mögöttem álló férfi milyen elvetemülten nézhet ki.
- Akkor egyetlen egy valami árulj el.- Bizzle előrébb lépett, feltartott kézzel, jelezve, hogy nem akar támadni. Bár ebben nem lehettem biztos.- Miért őt raboltad el? Lindsy például sokkal többet jelent nekem mint ez a csitri akit nem is ismerek. Őt csak megdugnám.- hát ez fájt. Mégsem mondhatok semmit. Tulajdonképpen igaza van azt hiszem.
- Egyszerű. Ez volt az egyetlen ürügyem arra, hogy ide csalhassalak.
Most először egyenesen Bizzle szemébe néztem. A tekintete elárulta azt amire én is ekkor jöttem rá. Nem én kellettem neki, nem engem akart megölni. Én csak egy eszköz voltam. Ez a csapda Bizzlenek szólt.