Hatodik fejezet - Sok(k) hatás

VAKÁCIÓ!

Uh de régóta akarom én már ezt ide írni! Végre, végre, végre. El sem hisztitek mennyire fárasztó időszakon vagyok túl. Köszönöm a sok kommentet. Fantasztikusak vagytok! Remélem ezzel a résszel is elnyerem a tetszéseteket és nem lesz majd gond. Igyekeztem valami olyat írni amiben történik is valami. Bár romantikailag nulla a rész azért mégis fontos szerepe van. 

Mindenkinek kellemes nyarat kívánok, csináljatok sok-sok emléket. Ha kedvetek van osszátok meg velem a terveiteket és nyár végén elemezhetjük kinek mi sikerült belőle! :)

Az én terveim pofonegyszerűek. Szeretnék sokat írni, olvasni és dolgozni. Semmi extrák nem várok el de ezeket teljesíteni fogom. Plusz angolozni rengeteget fogok mert szükségem van rá. A nyelvek nem az erősségeim. 

Igyekszem minél előbb újra jelentkezni. Apropó oldalt van egy chat oda is lehet írni néhány futó üzenetet ha gondoljátok. Legyetek ROSSZAK! ;)

Ui: Arra gondoltam, hogy nem sokára felteszem azokat a zenéket amikre a legtöbbet írok. Talán találtok köztük olyat amit még nem hallottatok, vagy ami nektek is ihletet ad! :)

xoxo HeartBreaker.

 

Shaw Diamond

Hatodik fejezet - Sok(k) hatás

Hosszú idők óta most először találkozom ezzel a fajta, mindent elsöprő érzéssel. Tudom, hogy a dolgok egy olyan mederbe folynak, melyből számomra semmi jó nem sülhet ki, de képtelen vagyok változtatni a történéseken. Pedig csak a kezembe kellene vennem az irányítást, a sarkamra állni és tenni valamit. De nem megy. Szembe kell néznem a ténnyel miszerint tehetetlen vagyok, egy haszontalan, üres fejű liba aki jó nagy hülyeségbe keveredett.
- Mind a ketten tudjuk, hogy nem rá van szükséged. - Bizzle most is lazának és nem törődőmnek tűnik. - Szóval akár el is engedhetnéd vagy fejbe lőhetnéd. Nem tudom te hogy vagy vele, de engem irritál ez a síralmas ábrázata. - utálom őt, gyűlölöm minden egyes mondata miatt. Ráadásul még van képe ásítozni hozzá, mintha nem is egy ember életéről beszélne.
- Túl sokat tud ahhoz, hogy elengedjem. - valójában semmit nem tudok, ha belegondolok.
- Valóban.- úgy látszik mégis csak kár, hogy nekem fogalmam sincs róla. - Akkor inkább húzd meg a ravaszt. Már percek óta azt kell néznem, hogy mindjárt elbőgi magát. Mint már mondtam ez siralmas.
- Esetleg azután ölöm meg, hogy veled végeztem.- a hátam mögül egy olyan nevetés hallatszik, melyre csak egy elkeseredett, összeomlott ember képes. - Előtte végig nézetem vele. Túlzottan oda van érted.
- A francokat! - sziszegem a fogaim között. Magam sem tudom, hogy miért de úgy érzem tennem kell valamit. Cselekedni vagy legalább mondani. Nem fogok állni és hallgatni ahogy ez a balfék ócsárol, ennél azért hevesebb vérmérsékletű ember vagyok.
- Viselkedj! - parancsol rám miközben a fegyvere vége erősen a bőrömhöz préselődik. A levegő is belém fagy. Érzem ahogy a keze elindul a hátamon felfelé, egészen a hajamig. Ujjai közé szorítja göndör tincseimet, majd a csuklójára tekeri. A fájdalom élesen hasít a fejbőrömbe. Sikítanék, ha tudnék de egyszerűen képtelen vagyok rá. A torkom száraz, szinte már porzik. Egészen biztos, hogy ma meghalok.
Nem látom pontosan, hogy mi történik. Nem tudok koncentrálni, viszont azt még én is érzékelem, hogy valami változik körülöttem. Hangos puffanás és egy elfojtott kiáltás tölti be az éjszakában tátongó űrt. A hajamat markoló kéz elernyed, az ujjak végig szántják bőrömet, valami fogást keresve. Remegő lábaim nem bírják tovább. Muszáj, csak egy percre legalább, de muszáj leülnöm. Miközben elnehezedett végtagokkal a földre ereszkedem semmi mást nem látok, csak Bizzle elégedett vigyorát.
- Ezt a játszmát én nyertem.- elégedett hangja még utoljára befészkeli magát a fejemben, majd mintha elvágták volna a filmet sötétség telepszik rám.
~ * ~
Forróság hullámzik végig a testemen,homlokom verejtéktől csillog. Szemhéjaimon keresztül haloványan hatol át a napfény, mely egyik oldalamat felforrósítja. Teljesen leizzadtam és a fejem is hasogat. Fel akarok ülni, de nem visz rá a lélek. Csak fekszem ott, tehetetlenül és fáradtan. Ha meg kellene mondanom, hogy mi mindenem fáj eltartana egy darabig a számlálás. Így hát hiába szeretném azt mondani magamnak, hogy túl vagyok sokk hatáson a jelek minden bizonnyal az ellenkezőjéről tanúskodnak.
- Szerinted mikor kell fel a szépséged? - gúnyos, kislányos hangot hallok a folyosóról, melyről fogalmam sincs, hogy kihez tartozik. Nem otthon vagyok, bár erre már rájöhettem volna előbb is.
- Őszintén megmondva fogalmam sincs. Nem mintha érdekelne mondjuk. - Bizzle. Már majdnem átadom magamat a férfias hangja okozta kábulatnak, aztán eszembe jut, hogy mennyire undorítóan beszélt rólam tegnap este. Ő sem más mint a többi. Egy faragatlan, idióta, öntelt, soviniszta disznó...
És ekkor kivágódik a szoba ajtó, az én szemeim pedig akaratlanul is felpattannak miközben összehúzom magamat.
- Csipkerózsika ideje felkelni! - egy lány lép be, hangja szinte trillázik. - Uh kislány, elég pocsékul nézel ki. - hőköl egy pillanatra hátra. Végig mérem ezt a kislányt egészen tej szőke feje búbjától hosszú lábáig. Magas, nyúlánk alkatú, kék szemei pedig szikráznak. Árad belőle az energia, felvillanyozza a környezetét.
- Én... hol vagyok? - nehezemre esik ugyan, de felülök az ágyon. Alig bírom nyitva tartani  szemeimet és legszívesebben máris visszazuhannék  a puha párnák közé. Hihetetlen, hogy egyetlen megrendítő eset mennyire ki tudja készíteni az embert. Pedig még csak nem is fizikai megterhelés volt.
- Miután Bizzle egyik haverja lelőtte Jeremyt, Bizzle ide hozott téged. - beszéd közben körbe járja a szobát és sorra kihúzza a függönyöket, hogy ablakot nyithasson. A kellemes levegő lassan árad be és járja át tüdőmet. - Elég sokkos állapotban voltál kis anyám. Fogadjunk soha az életben nem láttál még fegyvert.- egyik témából rontott a másikba és úgy tűnt nem esik nehezére erről az életstílusról beszélni. Nem is értem miért lepődöm meg ezen. - Egyébként én Lindsy vagyok.
- Shaw. - mondom kötelesség tudóan. Némi hálát érzek a lány iránt. Bejött mielőtt még Bizzle megtehette volna. Nincs erőm most szembe nézni azzal a lehetetlen alakkal.
- Igen tudom. - oldalra biccentett fejjel mosolyog felém. - A srácoknak be nem áll a szája.  Bár Bizzle eléggé csendes ha rólad van szó, hiába faggatom.
Nem tudtam erre mit kellene mondanom. Örüljek vagy éppen szomorodjam el ettől a ténytől? Talán örülnöm kellene. Elvégre nekem sincsenek érzéseim iránta. Egyszerűen ő csak egy a sok bunkó közül akivel életem során volt szerencsém találkozni. De micsoda bunkó! Tény, hogy bugyiszaggató már csak a tekintete is. Ettől függetlenül én még utálhatom.
- Ha szeretnél lezuhanyozni akkor ott megteheted. - az egyik ajtó felé bök. Még csak most néztem először körbe. Minden annyira nem is tudom. Fényűző azt hiszem. Hatalmas, francia ágy hófehér, makulátlan huzattal és sötét fa kerettel. Az egész szobában a barna és a fehér színek dominálnak. A szoba nem túl zsúfolt. A fal majdnem teljesen csupasz leszámítva az óriás tvt az ággyal szemben. Csupán néhány szekrény áll bent és ezzel elmondtam mindent. Másnak lehet, hogy barátságtalannak tűnik a hely, de nekem a tágas tér, az erkély és a sok fény ami beárad, rettentően tetszik. Kár,hogy éppen túsz vagyok itt. Ha nem így lenne még élvezném is.
- Készítettem be ruhát és alsóneműt a biztonság kedvéért. - mosolyogva megköszöntem Lindsynek a kedvességét. Aranyos lány csak éppen a szája be nem áll.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat mikor végre a csukott ajtón kívül tudhatok mindent ami az elmúlt néhány órában rám telepedett. Most semmi másra nem vágyom csak egy forró fürdőre és aztán lelépek innen, bárhol is legyek.