Második fejezet - Depresszió

Kedves Olvasóim!

Köszönöm a türelmet és a kedves szavakat. Remélem ezzel a résszel sem leszek számotokra csalódás. Igyekeztem minél többet írni és minél rövidebb időn belül. De sajnos a kollégiumos dolgaim ebben eléggé megakadályoznak. Viszont végre jó a notebookom - erről a másik blogomban már hallhattatok - így tudtam írni hét közben is.

FIGYELEM!

Név változás történt. Azt mondtam, hogy valószínűleg a karakterem a Lucy nevet kapja. Most másképpen döntöttem mert rátaláltam egy névre ami jobban rá illett. A SHAW nevet kapja a mostani női főszereplőm. Remélem ez nem zavar be titeket. Jó olvasást!:)

xoxo HeartBreaker

 

Második fejezet -Depresszió

Shaw Diamond 

Három hónappal korábban.

Semmim sem maradt. A magam köré épített falak leomlottak én pedig ott álltam lelkileg anyaszült meztelenül, mindenki csodálatára. Soha nem éreztem azt, hogy valami hiányozna az életemből. Volt egy szerető családom, jól éltünk - mi több, remekül -, rengeteg barátom volt és ami a legfontosabb, ott volt nekem Ő.

Biztosra vettem, hogy örökké vele maradok. Nem lehet másképpen. Steven a világ legcsodálatosabb embere és úgy passzoltunk egymáshoz mint a kirakós darabkái. Mindenben egyeztünk. Lehet, hogy másoknak ez már undorító egyformaság lenne, számomra mégis ez jelentette a világot. Nem akartam, hogy különbözzünk. Attól csak nehezebb lett volna minden. 

Fekete haja teljesen elütött kék szemétől, melyekkel annyira csodálatosan tudott nézni! Imádtam, hogy az iskolába is remekül teljesít. Pontosan úgy ahogy én. Azonos órákra jártunk, mivel ugyan arra az egyetemre mentünk a gimi után. Már ott is egy párt alkottunk. Egy szó mint száz Ő tökéletes volt számomra. 

Viszont ez életben semmi nem tart örökké. Azon az éjszakán minden megváltozott. Mindenem ami volt jelentéktelenné vált. Már nem számított a családom, a csillogás és a barátok értéke is csökkent. Senkit nem akartam magam mellett mert tudtam, senki nem olyan jó mint Ő. Az elmúlt években megszoktam, hogy az életem csodálatosan alakul pont úgy, ahogyan én szeretném. Nem voltam felkészülve egy ekkora horderejű csapásra. Mai napig úgy gondolom, hogy sem Ő és sem Én nem érdemeltük ezt meg. Neki még annyi mindent be kellett volna végeznie ezen a Földön, nekem pedig előírt feladatom volt, hogy ebben segítsem őt. Örömmel tettem volna, ha az élet nem veszi el tőlem. De mégis elvette. Emlékszem arra, ahogy ott álltam a fürdőszobában és szórakozottan felvettem a telefont. Nem tudtam Steven haverja minek hívogat engem az éjszaka kellős közepén, pláne, hogy Steven, Ő és még néhány srác az egyetemről pasis estét tartottak. Nem értettem miért nem a barátom hív fel, ha szeretne valamit.

Végül megértettem. A barátom már soha többé nem fog engem felhívni. Csak álltam ott és bámultam a velem szemben álló falfehér lányt, aki éppen most vesztette el azt ami a világot jelentette számára. Van kiút egy ennyire mély gödörből, amibe én kerültem röpke másodpercek alatt?

Napjainkban

Komolyan kezdtem azt érezni, hogy vagy megőrültem, vagy esetleg a másik opció történt velem, ami a következőképpen nézett ki ; elzártam az érzelmeimet. Talán a másodikra saccolnék. Közel hat hónapnyi depresszió után még mindig kissé selejtesen fogtam magamat és egyszerűen világnak indultam. Magam sem tudtam, hogy az út merre fog vezetni, ahogy azt sem, hogy merre van a vége, ha egyáltalán vége van. Csak azt tudtam, de azt szentül hittem, hogy nem vagyok képes tovább abban a városban élni, amiben minden hozzá kötött.
Hogy miért pont itt és miért pont most arról fogalmam sincs. Én csak egy szereplő vagyok a Sors kegyetlen vásznán melyben nálam sokkal nagyobb hatalmak osztják a szerepet. Még csak az utamat sem én választottam meg. Mondhatni a történések áldozata lettem. Jött a tragédia én pedig robotszerűen, mechanikusan tettem amit az emberek ilyenkor szoktak, menekültem.
Los Angeles tökéletesnek látszott. Tetszett a nyüzsgés, a rohanás. Ettől néhanapján úgy érzem, megint élek. Még ha csak félig is és nem teljesen egészen. Hagytam, hogy a város magába nyeljen. Nem csináltam semmi kirívót. Főiskolára jártam, lazítottam és próbáltam az új barátaimmal akik azt hiszem sokkal közelebb kerültek hozzám mint a gyermekkori "barátaim, egyengetni az új életemet. Azt hiszem mondhatni átlagos életet éltem, nulla izgalommal. Ez a kártyaosztás pedig tökéletesen megfelelt a számomra. Nem vágytam többre.
Jobban mondva én nem vágytam többre, de mások igen. Sajnos vagy nem sajnos, a barátaim is többet szerettek volna az életben mint ülni és egymást nézni. Nekem pedig kötelességem volt őket követni. Azok után, amiket ők végig csináltak velem a nehéz időszakomban, igazán megtehettem, hogy elmegyek velük szórakozni és úgy teszek mint aki tényleg élvezi is.
Fél év telt el. Az idő nem állt meg és a világ sem. Pont itt volt már az ideje, hogy én is mozgásba lendüljek. Nem ülhetek örökké ölbe tett kézzel valami csodára várva, ami talán soha nem jön el. Nekem kell a saját csodám elé menni, már ha van ilyen.
Talán ezért is ülök most egy taxiban összezárva a sok lerészegedni vágyó huszonévessel. Csöppet sem éreztem úgy, hogy itt a helyem, de ezt már megszoktam. Soha nem érzem magamat odavalónak. Soha és sehol. Ebbe pedig a barátai köröm is beletartozik. Szomorú de ez az igazság. Bármennyire is szeretnek és bármennyire szeretem őket egy ponton nem tudunk túl lendülni. Van egy vonal az életemben melyből lassan egy egészen magas fal lesz, amin keresztül senkit nem engedek be. Mintha bezárkóztam volna az önmagam által létrehozott csigaházamba és nem is igazán akarok onnan kijönni.
A fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset ami a szemembe hullott. Mély levegőt vettem és igyekeztem nem gondolni semmire. Figyeltem a mellettünk elhaladó fényeket miközben a lehúzott ablakon keresztül hallgattam a város zaját. Meglepő módon számomra egyáltalán nem volt félelmetes vagy éppen elrettentő. Sokkal inkább nyugodt és hívogató. Új szerelemre leltem, Los Angeles személyében.
- Nyugi Shaw. Minden oké lesz.- kacsintott rám Gracie elölről, a vezető mellől. Azt hiszem a taxi sofőr nem díjazta annyira, hogy ilyen hangosak, bulizni vágyóak és szenvtelen voltunk mi így négyen. Nem tetszését pedig fura grimaszokban fejezte ki.
- Én teljesen nyugodt vagyok.- hazudtam. Már olyan sokszor voltam kénytelen hazudni az utóbbi időben, hogy profi szinten megy, ahogy a műmosoly létrehozása is. Úgy látszik mindig tanulhatunk valamit az élettől.
- Akkor úgy mondom, hogy pörögj fel. Ma bulizunk kislány.- éreztem, hogy egy kéz nehezedik a vállamra, majd Jeremy magához húzott. Szorosan az oldalához nyomódtam. Azonnal megcsapott az ismerős parfümjének illata. Halványan felmosolyogtam rá, de ez sokkal inkább neki szólt mintsem a mai "tervünknek".
- Még ha az ilyen egyszerű is lenne.- sóhajtottam egy nagyot.- De igyekszem srácok. Nem fogom elrontani a ti estéteket. Ezt garantálom.- magabiztosan bólintottam. Fogalmam sincs, hogy ezt miképpen fogom megvalósítani. Ettől eltekintve mégis meg kell tennem. A többiekért és magamért is.
~ * ~
Ahogy az idő telt számomra úgy lett minden egyre nagyszerűbb. A felhők között éreztem magamat, a testem bizsergett és súlytalan volt. A fenébe is, jól érzem magamat! Erről pedig tanúskodnak az előttem elterülő poharak is. Lehúzom az italomat mielőtt a táncparkettre lépnék. Finoman igazítok a ruhámon. Feszes mellem , amik nem túl nagyok , de nem is túl kicsik, ugrálnak egy kicsit a mozdulattól. Tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ettől jópár férfi hormon megbolondult a közelemben.
Nincs szükségem partnerre. A zene az én párom. Lassan ringatom a csípőmet, figyelek minden apró mozdulatomra. A legurított piáktól függetlenül, magassarkún lábaim precízen mozognak, miközben a szoknyám enyhén felcsúszik, de nem zavar. Ma semmi nem zavar.
Olyan régen csináltam ilyesmit. Talán így még soha. Az utóbbi időben egyszer sem éreztem magamat ennél kívánatosabbnak és szexibbnek. Mikre nem képes a jó társaság és a gátlások feloldása. Egészen más ember lettem.
Az egyik pillanatban ott álltam egyedül, a másikban már két erős , férfias tenyér siklott a csípőmre. Akaratlanul is halk nyögés hagyta el a számat, ahogy fenekemet közelebb húzta magához, egyenesen férfiasságának mely ,nem tudom, hogy tőlem - bár remélem - , egészen kidudorodott nadrágján.
Mozgása lehengerlő volt. Természetesen és erotikusan simult hozzám. Enyhén borostás arcát a vállamon éreztem, majd egyre közelebb nyakam vonalához. Pulzusom megemelkedett, szívem hevesen vert. Félnem kellett volna? Meglehet. Viszont nem voltam rá képes. Egyébként is, itt állnak egy köpésre a barátaim. Egészen biztos, hogy ha szükségem lesz rájuk jönnek és kimentenek. Nekem most csak egy dolgom van. Hagyni és élvezni a helyzetet amibe kerültem.
- Iszonyatosan dögös vagy.- morogta a fülembe. Hangja szexi és rekedtes volt. Tökéletesen illett az érintéséhez és a testéhez ami hozzám nyomult. Szinte érezni lehet a kockáit még az Ő ruháján és az enyémen át is. Már minden porcikám égett a vágytól, hogy meglássam ki az én "zaklatóm". - De ha így folytatod tovább agyon kell vernem pár idiótát. Ezek kiéhezett barmok, te pedig friss hús vagy a számukra.
- És a számodra? - szaladt ki meggondolatlanul a számon. Legszívesebben leütném magamat, de tekintve, hogy egy idegen hozzám nyomult és dögösnek tart, az én kérdésem semmiségnek tűnik.
- Számomra? Gondolom most nem másztam volna rád mint egy barom, ha nincsenek ugyan olyan mocskos gondolataim erről a szexi fenékről mint a többi baromnak. Szóval igen. Számomra is.- éreztem ahogy a fülemben suttog , aztán elvigyorodik a reakciómra, ami pusztán egy halk de sokat mondó "O" volt.
- Meg akarok fordulni.- nyöszörögtem pár perccel később, ami alatt csípőnk végig egymáshoz simult én pedig úgy éreztem, hogy felrobbanok. Túl sok volt a csodálatos érzés ahhoz, hogy ez a srác és ez a pillanat igaz legyen. Igyekeztem visszaidézni a dolgokat, hogy tudjam miért nem élvezhetem én már az ilyesmit. Viszont egyszerűen nem ment. Talán az alkohol miatt, talán csak én voltam gyáva újra erre gondolni. Bármelyik is legyen örültem neki. Semmi kedvem most megint szomorkodni.
- Tedd meg. - halk volt de annál erőteljesebb, parancsolóbb. Valószínűleg nem csak én akartam már szemtől szembe kerülni a másikkal. Két választásom van. Vagy fogom  és azzal a "szexi fenekemmel" elhurcolom magamat. Vagy megfordulok és hagyom, hogy az éjszaka sokkal izgalmasabban alakuljon mint mostanság szokott.