Első fejezet - Los Angeles

 Sziasztok, kedves olvasók!

Jöttem az első fejezettel. Köszönöm az érkezett 5 kommentet. Nagyon jól esett, pláne, hogy voltak köztük egészen hosszúak is. Remélem ezzel az első fejezettel nem foglak titeket elrettenteni, sőt ellenkezőleg, szeretnélek titeket a történethez láncolni.
Nem fogok itt most tovább dumálni. Örülök, hogy a többi blogom felől is érdeklődtetek. Ahogy tudok viszek oda is  részt. Már íródnak oda is a sorok.
Legyetek jók, hamarosan jelentkezem újra!

Kellemes olvasást!

xoxo HeartBreaker

Első fejezet - Los Angeles
Bizzle [ Justin Bieber ]

Mit mondhatnék? Élveztem a helyzetet ami körül vett. Kibaszottul jó volt újra szabadnak lenni. El sem tudom képzelni, hogy újra bent rohadjak a sitten. Isten a tanúm rá, hogy engem még egyszer nem fognak besorozni. Nem tudnám elviselni újra , azt ami ott ment. Minden szabad percemet az őrök irányították és az életem. Nos. Nem olyan volt mint amihez én hozzá vagyok szokva. Egy szó mint száz. Bejött, hogy ismét kint vagyok.

Beléptem a raktár épületbe, amit nekem száz évnek tűnő ideje hagytam magára. Minden ugyan olyan volt mint előtte. A falakra festett graffitik érintetlenül tanúskodtak uralmam nyomairól. Pont úgy, ahogy a fekete és vörös színekkel dominált előtér. Semmit nem változott. Szerencséjükre. Ki is verném a balhét, ha bármit másképpen találok. Elvégre mégis csak az enyém a banda helyiség.

- Don - fordultam a mellettem álló szőke férfi felé.- szólj mindenkinek, hogy ma este bulizni megyünk. Szórakoznom kell. A raktárat újra használhatjuk. Lesz mit bepótolni.

- Igen, főnök.- egy szempillantás alatt eltűnt az egyik sarokban, intézte a rá kiszabott feladatot. Őszintén szólva meg voltam elégedve. A srácok nagy részének meghagytam, hogy kerüljék el a raktárat. Ezzel ellentétben néhány emberemnek szigorúan meghagytam, hogy tartsák a frontot. És láss csodát. Mindent remekül csináltak.

~ * ~

- Szóval igaz a hír. Bizzle újra a városban van és uralkodik. - egy női mellett éreztem a mellkasomnak nyomódni. Őszintén megmondva ha néhány órával előbb érzem ezt, néhány pohár pia előtt és néhány már régen elnyomott füves cigi előtt teszi ezt valaki , akkor lehet, hogy még érdekelt volna a neve. De jelenleg szarok bele ki az és mit akar, amíg ilyen jó teste van.

- Bizzle mindig uralkodik, szívi. - vigyorogtam rá. Kezemet lejjebb csúsztattam a fenekére. Egy apró mozdulattal magamra rántottam. Nem mintha nagyon erőlködnöm kellett volna. Úgy simult a kicsike, ahogy illett. - Rajta is uralkodni fogok.

- Azt nem kétlem. - ujjait a pólóm alatt találtam, miközben borzalmas nevetése a fülemet irritálta. Inkább maradt volna csöndben. Ez a baj ezekkel az egy éjszakás libákkal. Mindig így járok velük. A hangjuk általában és maga a személyiségük irritáló. De mindegy. Teszek róla, hogy csöndben maradjon. Azt hiszem tudom is, hogy mivel tömöm be a száját egy időre.

~ * ~

Nem azt mondom, hogy rossz volt. Kifejezetten tetszett ahogy a kicsike bánt velem. De semmi extrát nem éreztem. Ugyan olyan volt mint a többi. Mintha újra meg újra ugyan azzal a nővel feküdnék le. Monoton és unalmas. Semmi újat nem éreztem közben. Nem mintha engem ez annyira érdekelne. Pusztán a teljes kielégülésem volt a cél és amíg ez sikerül addig a többi nem érdekel. Mindig ilyen voltam. Ezen nem akarok és nem is fogok változtatni. Ha egy lány érzelmekre vágyódik, ajánlom, hogy ne engem keressen meg. Nem állok éppenséggel egy romantikus vesztes hírében.
- Bizzle.- szólt be Don, miközben én már az ingemet gomboltam be.
- Lökjed.- szóltam ki. A kis csinoskának oda dobtam a feszülős, vörös cuccot amiben volt.- Öltözz. Nincs időm rád.- morogtam. Egy kissé ideges lettem mert nem igen akaródzott megmozdulni. Semmi kedvem egy részeg tyúkhoz. Bőven elég volt, hogy én magam ittas vagyok - bár ez már tisztult valamennyit- és, hogy dolgom van.
- Megjött a szállítmány.-  akaratlanul is elvigyorodtam. Éppen itt volt az ideje, hogy akcióba lendüljünk. Nekem különösen. Utálom mikor nem jutok egyről a kettőre. Soha nem voltam az a tétlen fazon típus. Szükségem van a pörgésre és az adrenalinra. Talán ezért vagyok ma az aki.
- Mond meg Crossnak, hogy a szétrúgom a seggét, ha bárminek baja esik!- szóltam oda kicsit erőteljesebben. Ez a szakma ilyen. Vagy te magad vagy az úr, vagy baszhatod az egészet.
- Vettem, főnök.- jött a válasz amit szerettem hallani.

~ * ~

Beszívtam az éjszakai levegőt. Tekintetem az égre vándorolt. Bassza meg nehéz elhinni egy ilyen alakról mint én, de ettől függetlenül értékeltem a csillagos eget ami felettem terült el. Rengeteg borzalmas dolgot követtem el az életben. Meg sem tudnám számolni. Viszont ha nem teszem meg ezeket a dolgokat akkor megesznek vacsorára. Azt pedig nem hagyhattam. Ahhoz túl büszke családból származom.
- Mikor lesztek kész? - vetettem oda, tekintetemet az égről az embereimre szegeztem akik mellettem robotoltak. Bár nem mintha annyira megerőltető lenne egyik autóból a másikba átpakolni a fegyvereket és  az anyagot. Amúgy sem kényszerítette őket senki a melóra. Ők fogadtak örök hűséget.
- Szerintem öt perc.- nézett felém Josh. Egy apró bólintásra méltattam csak. Nincs kedvem társalogni. Valahogy a gondolataim nagyon nincsenek ott ahol lenniük kellene.- Utána merre megyünk? - kérdezte, mire ismét neki szenteltem drága figyelmemet.
- Én szerintem vissza a partira ti pedig elviszitek a cuccokat a raktárba. Utána nem érdekel mit csináltok. Csak figyeljetek oda.- rántottam vállat. Öt perc után meguntam őket nézni. Kibaszott lassan ment ez ma, pedig nem először csinálták és jó munkaerők.- Mi a fasz van ma veletek, srácok?- szóltam oda kicsit erősebben.
- Készen vagyunk.- zárta le Don az autó csomagtartóját. Ideje volt. Magamban a pokol legmélyebb bugyrába kívántam őket, de inkább nem mondtam semmit. Nem fogom elveszíteni az önuralmamat. Ma este nem. Most vissza fogok menni és kurva jól fogom érezni magamat.

Lassan kanyarodtam be a parkolóba. Semmire nem vágytam jobban mint egy jó koktélra vagy valami ütősebbre nem is tudom. Mindenesetre kicsit feszült voltam. A zsebemben rezegni kezdett a telefon. Miután sikeresen beálltam a kiszemelt helyre, előhalásztam. Feloldottam a képernyőt és megnéztem az üzenetet amit néhány perce kaptam Dontól. "Probléma mentesen leszállítottuk az árut."  Nem válaszoltam rá. Minek? Ez a feladatuk, nem fogom őket agyon dicsérgetni csak mert nem cseszték el. Elvárom tőlük a precíz megoldást.
Előre szegezett fejjel indultam meg az épület felé ami előtt már jó páran ácsorogtak. Egyszerűen oda sétáltam. Biccentettem a kidobó srácnak, majd megkerültem őt és bevetettem magamat az éjszakába. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem tetszett mindenkinek, de soha nem voltam a szabályok embere. Mindig mindent megszegtem amit csak lehetett. És a legjobb az egészben, hogy meg is tehettem. Megvolt hozzá a hatalmam.
Néhány itallal később már jó pár haverommal csevegtem a tömegben. A zene lüketett én pedig mozogtam a ritmusra. Valójában már nem tudtam magamat túlzottan kontrollálni. Abban teljesen biztos vagyok, hogy még az előző szám alatt ledobtam a tömegbe a rajtam feszülő pólót. Zavart, mennie kellett.
Fordult velem a világ. A tekintetem egyetlen egy valamire fókuszált. Sötét haja körül ölelte dögös melleit, amik nem voltak éppen kicsinek mondhatóak. Feszült rajta a fekete ruha, ezzel jól megmutatva nekem hófehér, vékony és igen nyúlánk testét. Nem volt az a deszka, ott domborodott ahol kellett de egy gramm felesleg sem volt rajta. Ó, apám! Nem vagyok az a fülig belezúgós típus, de egy valamiben egészen biztos voltam. Soha életemben nem láttam még és nem fogok ma innen úgy távozni, hogy ne keveredjek vele szóba. Kibaszott dögös a kicsike.