16. fejezet - Barátok?

 Sziasztok kincseim!:)

Mit is mondjak? Nagyon régen voltam. Nos nem olyan egyszerű a helyzet mint azt gondoltam. Itthon mennek a családi drámák. Egyikből csöppenek a másikba és az én kis életem sincs rendben. Kicsit úgy érzem magam mint Shaw ebben a fejezetben. Dühös vagyok magamra, a világra. Viszont mint mindenki életében az enyémben és Shaw életében is megvan az a valaki akit nem tudunk elengedni.

És inkább a barátsága mint sem a hiánya. Ez a mostani fejezet kulcsmondata. Ennek ellenére mégsem tudom eldönteni,hogy most szomorú vagy éppen viccelődő kis részt kaptatok-e. Inkább mind a kettő. De hát a mi őrült Jhaw párosunk már csak ilyen. :)

Apropó. Illetve néhány dolog. Új design került fel. Remélem tetszik nektek. Nem mondanám, hogy én annyira elégedett vagyok vele de vissza akartam váltani sötétre. Úgy is itt van az ősz és hát, miért ne? Remélem nem lett túl borzalmas.

A másik fele. Köszönöm a kedves kommenteket, a mamám mondhatni jobban van. Sajnos még mindig a kórházi ágyat nyomja de már nem súlyos a dolog, most már "csak" a mozgásszervi rehabilitáció miatt tartják bent. Sokat jelentett a támogatásotok!♥

Még egy dolog és utána befogom. Majdnem 20 ezer megtekintésnél járunk. Ugye csak vicceltek velem?! Hihetetlenek vagytok. Nem is voltam itt és Ti ennyiszer ránéztetek a blogra. Nekem vannak a legjobb olvasóim! KÖSZÖNÖM!♥ Ahogy a kommenteket is. Írtátok, hogy csak bejelentkezett felhasználók tudnak már kommentelni. Fogalmam sincs mitől állítódott át de visszaállítottam.:)

Ismét 7-10 komment a minimum drágáim! Remélem még megmaradt pár olvasóm a nagy kihagyás ellenére is.

Kellemes olvasást!

xoxo HeartBreaker

 16. fejezet- Barátok?

Shaw Diamond

Menekülnöm kellene, de nem tudok. Muszáj, hogy még egyszer beszéljünk, hogy megnyugtasson; minden rendben lesz. Beteges, tudom. Viszont egyszerűen nem tudok a ténytől szabadulni, hogy valamiért kötődöm hozzá. Pedig más világ. Nagyon más. Össze sem hasonlítható azzal aki Én vagyok. 

Illetve, talán csak voltam. Már nem tudom magamat elképzelni a puccos teadélutánokon, a fényűző "családi" vacsorákon és a mézes, mázas hétvégi összejöveteleken, ahol ott van a család összes barátja. Beleértve azokat is akikkel soha az életben nem találkoztam. 

Talán ezért is akasztott ki anyám viselkedése. A lenéző pillantása miközben végig tekintett a lakáson, a szánakozó és kegyetlen megjegyzései. Kezdve a "Nem ilyen jövőt képzeltem el neked." mondatától, egészen a "Komolyan egy fürdőszoba van csak?" kérdésig. Bosszantó. Anyám soha nem volt jobb, idővel meg csak rosszabb lesz.

Félreértés ne essék. Szeretem a maga hülyeségeivel együtt. Mindig úgy gondoltam, hogy ő A Nő és a mintapélda anyuka. Amikor azt mondta, hogy egyengeti az utamat, soha nem viccelt. Mindig, minden terhet levett a vállamról és őrülten szerettük egymást. Ahogy most is, csak már nem tudom elképzelni ezt a fajta pesztrálást. Steven halála után eléggé megváltozott a kapcsolatom úgy nagyjából mindenkivel.

Szóval most Bizzle felé haladok. Ütemesen szedtem a lábaimat, miközben folyamatosan azon igyekeztem, nehogy bármi másra is gondoljak. A gondolkodás ebben az idegállapotban számomra semmi jót nem jelent. Hajlamos lennék elkalandozni, annak pedig egy újabb, kiadós depresszió is lehet a vége. 

Miután befordultam a megfelelő utcába máris elérem a célállomásomat. Óvatosan behúzódtam a is eresz alá, felsóhajtva összecsukom az esernyőmet. Az idő is tökéletesen illeszkedik a hangulatomhoz. Sötét felhőkből, nagy cseppekben hull a földre. 

Azonnal kiszúrtam ahogy beléptem. De ő nem nézett fel. Élvezem ezt a hosszúra nyúló pillanatot. Gyönyörködöm férfias vonásaiban, jól szemügyre veszem. Nagyjából úgy bámul maga elé mint aki szellemet látott és a szeme alatti fekete karikák sem illenek a képbe, viszont ezek a dolgok semmit sem vonnak le már-már természetfeletti vonzerejéből.

Ó, most biztos mindenki azt hiszi, hogy viccelek és csak elfogult vagyok vele kapcsolatban. Őszintén mondom, hogy semmi elfogultság nincs bennem. Justin a világ egyik legbunkóbb sráca és mérhetetlenül kegyetlen tud lenni. Emlékezzünk csak vissza a fürdőszobai jelenetünkre. Ott sem volt éppenséggel a kedvesség szent szobra.

Ennek ellenére mégis így látom a dolgokat. Csak körbe kell pillantani. Minden második nő feltűnően bámulja, akik pedig nem azok a barátjuk háta mögött oda-oda pillantanak. Ergo, tényleg vonzza a gyengébbik nemet, egyszerűen képtelenség nem odafigyelni rá. Ez egy egyszerű tény amit jobb elfogadni mint sem küzdeni ellene. Tapasztalat.

- Szia. 

Esetlenül ácsorgok egyik lábamról a másikra. Tudom, rohadt béna és semmitmondó ez a ez az odavetett "szia", de mi a fenét mondhattam volna? Túl kínos a helyzet, már én sem tudom mit kellene tennem.

Felemeli a fejét, úgy mélyeszti tekintetét az enyémbe, mintha csak fogva akarna tartani. Aztán megszólal.

-Szia.

Igen. Egy újabb, halk szia, ami most mégis képes megtörni a jeget. Szó nélkül leülök vele szembe. Nem udvariaskodom, mert nincs rá szükség. 

- Szarul nézel ki.- jegyzem meg hanyagul, mintha ez mellékes lenne.

- Köszi, Shaw. Ismét nagyon aranyos voltál. - gúnyos kis mosolyát szemforgatással reagáltam le.

- Bocs, hogy nem állok be a sorba és nem nyáladzok rögtön amint meglátlak. - felhúzott szemöldökkel magam elé húztam az étlapot és azt kezdtem böngészni. - Van itt valami ehető? Farkas éhes vagyok már. - nem pillantok fel, egész végig a menüt nézegetem.

- Először is leszarom a sort. Ha nem tűnt volna fel hidegen hagy. - előre hajolt amitől szinte már az arcomon éreztem forró lélegzetét.

- Nem, nem tűnt fel. - vetettem oda, majd idegesen lapoztam egyet. 

- Az nagy kár. Másodszor pedig biztosan akad valami amit te is megennél. Bár nem túl nagy a kínálat, ez nem éppen egy menő étterem, csak egy kajálda.

- Azt hiszem csak egy kávét iszom. - miután eltoltam az étlapot engedtem a csábításnak és hagytam,hogy szemeim túlzott közelségből szemléljék meg Justin átható pillantását. Hiba volt. Egy hatalmas hiba melynek következtében sziklaszilárd csontjaim kocsonyássá váltak és úgy éreztem nem tudom tovább tartani magamat. Muszáj volt hátra dőlnöm.

- Egy kávét legyen szíves. - Justin intett a fiatal pincérnek aki buzgón munkának is látott.
- Nos, mi lesz Bieber? Vagy hívjalak Bizzlenek? Mr. Seggfej Bizzle, mit óhajtasz? - nem tudom megállni a szurkálódást. Csak, hogy érezze a törődést.
- Tudom, hogy valószínűleg én vagyok a világ legborzalmasabb embere.
- Igen. Ez nyilvánvaló. - szakítom félbe.
- Na jó. Figyelj Shaw. Nem ugorhatnánk át azt a részt amikor gyűlölködve szurkálódsz  és esetleg nem beszélhetnénk meg a dolgokat? Őszintén bánt a mostani helyzet. - olyan mélyen, olyan gyötrelmesen néz rám, hogy egy pillanatra már majdnem bedőlök neki, szinte már el is hiszem, hogy neki van egy ilyen oldala is.
De aztán az agyam - mert hát ha a szívemre hallgatnék már réges-régen nem itt tartanánk - egy eldugott kis zuga kapcsol. A kis ládika amiben a sérelmeim vannak felszakad és ontja magából a bántalmakat.
- Elegem van belőled. - nem nézek rá, kifelé bámulok az ablakon és próbálom visszafojtani az előtörni vágyó tombolást és dühöngést. - Amióta csak megismertelek ezt csinálod. Egy bipoláris, hangulatingadozásokkal küzdő idióta vagy aki szeret fegyverrel rohangálni és azt játszani, hogy ő a kemény csávó. Tudod mit gondolok én erről?
- Nem, de fogadjunk mindjárt kitálalsz, bébi. - szenvtelen vigyorára képtelenség nem oda kapnom a fejemet.
- Azt gondolom, hogy valójában csak egy nagy gyerek vagy aki ebbe a férfitestbe ragadt. Úgy látom soha az életben nem fogsz felnőni. Örökké a nagymenőt akarod majd játszani, miközben belül üres vagy. Egy sötét lelkű barom akinek semmi sem szent. - igen. Azt hiszem a támadás a legjobb védekezés. Bizzle megbántott, itt az ideje, hogy törlesszek.
- Grrr, cicus beindítasz. - nevetése betölti az apró kis étkezdét.
Hogy a fenébe képes így reagálni? Éppen elküldtem a pokolba ő meg vigyorog, úgy néz rám mintha Istennő lennék. Bassza meg, ennyire nem lehet érzéketlen. Nem hiszem el, hogy semmivel nem tudom benne megforgatni a kést.
- A kemény csávós megjegyzés volt a kedvencem. Nem is sejted milyen kemény vagyok jelenleg. - itt jött el az a pillanat, hogy a szemeim önálló életre kelve már maguktól lereagálják az ökörségeit.
- Nekem meg az lenne a kedvencem ha végre befognád a szádat és nem pofáznál ekkora hülyeségeket. Mert képzeld rohadtul nem érdekel az erekciód, te pöcs. - megfogom a táskámat és indulásra készen állok az asztal mellett. - Ez volt minden? Mehetek?
- Most jöttél. Shaw, maradj még. - gyermeki elragadottsággal ragadja meg a kezemet én pedig felszisszenek a hirtelen érintéstől. Ahogy az ujjai az enyémeket dédelgetik az nagyon jól esik. Hihetetlen, hogy ilyen aprósággal képes ezt elérni. - Tudom, hogy olyan vagyok mint egy nagy gyerek. De nem tehetek róla. Imádlak felhúzni. Olyankor kibaszott szexi vagy és... na. Tudod milyen vagyok. - oldalra biccentett fejjel, tipikus rossz fiús mosolyával vizslat. - Maradj még. Van mit megbeszélnünk.
- Ígérd meg, hogy mellőzöd ezeket a megjegyzéseket és végre tudunk értelmesen társalogni. Te az asztal egyik én a másik végén ülve. - kelletlenül elhúzom a kezemet és visszaülök a helyemre. Tudom, hogy ha engedek a kísértésnek akkor innen egyenes út vezet az ágyába. Azt pedig nem nem akarom. Illetve...
Ki a fenét akarok én átverni? Vonzódom hozzá. Még szép, hogy akarom! Viszont nem most és nem így. Túl ködösek a gondolataim és muszáj, hogy valami magyarázatot adjon a reggeli viselkedésére.
- Szóval Shaw én... azt hiszem mind a kettőnknek megvan a maga keresztje. Cipeljük a gyötrelmeinket és a fájdalmainkat. Nekem is megvan. Lehet, hogy hihetetlen de egyszer még nagyon régen voltak érzelmeim. - óvatos, sejtelmes mosollyal mondja ezt. - Tudom mire gondolsz. De nem. Nem a múlt évszázadban. Nem volt ez annyira régen. A lány akit nálam láttál a képen, Amy. Nos. Őrülten szerettem. - zavarodottan felnevet, ujjai végig szántanak a haján. - Baromság mi?
- Nem, nem az. - azon kapom magam, hogy odaadással és érdeklődéssel iszom a szavait.
- Esküszöm neked Shaw a mindenhatóra, hogy Amy nagyszerű lány volt. Nem tudom mi fogott meg benne. Mind a ketten tudjuk, hogy a dögös kis barnákat szeretem. - gonoszul felém kacsint, de igyekszek tudomást sem venni erről. - De tudod Shaw minden tündérmesében van egy gonosz. - ujjai apró köröket rajzolnak a sötét színű, fa asztalra. - Kivételes esetek egyike, hogy ebben a sztoriban én a jófiút játszottam, míg Amy apja a rosszat. Tömören annyi az egész, hogy három évvel ezelőtt Amy fejbe lőtte magát a bűntudat miatt. Utánam kémkedett  Trevolnak, az apjának. Csak hát...közben egymásba szerettünk. Ő is belém és én is belé. Ő pedig inkább a halált választotta mintsem, hogy eláruljon.
- Justin én....- torkomon akad a szó. Nem tudom mit kellene mondanom. Az ismerős érzések ellepnek. Közhely lenne azt mondani, hogy együtt érzek vele, mégis igaz. Nem is sejti mennyire megértem a fájdalmait és a bántatát.
- Ha tudtam volna, Shaw. - Justin az asztalra vág az öklével amitől egy pillanatra összerezzenek. Látszik rajta a düh és a tehetetlenség. - Az a féreg fenyegette őt. Én semmit nem tudtam. Pedig megmenthettem volna.
- Hé. - apró kezeim az asztalon keresztül az ő ökölbe szorult ujjaiért nyúlnak. - Semmit nem tehettél volna Justin. Amy téged védett. Nem ok nélkül halt meg. A szerelemért meghalni dicsőség. Ezt soha ne felejtsd el. Add meg neki azt a tiszteletet, hogy nem rágódsz ezen és megpróbálsz boldog lenni.
- Shaw ez három éve történt én meg még mindig képtelen vagyok elkötelezni magam. Buliról, bulira járok és lányról lányra mászok. - felnéz, szemében az önutálat mély tengere tajtékzik. - Ezért ne kezdj ki velem. Te más vagy. Nem ezt érdemled. Én soha az életben nem fogom tudni neked megadni azt amire szükséged van.
- Legyünk barátok. - szalad ki a számon meggondolatlanul.
- Barátok? - összeráncolt szemöldökkel méreget. - Te a barátom akarsz lenni?
- Inkább vagyok a barátod, mintsem egy idegen. Nem akarom, hogy kilépj az életemből és pocsék " Viszlát bébi" szöveggel. - szorosabban fogom a kezét. - Világos? Nem hagyom, hogy lerázz magadról.
- Nem akarlak lerázni magamról. - suttogja halkan. - Akkor barátok?
- Barátok. - eltökélten bólint és magamban imádkozom, hogy sikerüljön.
Szívás mi? Igen. Ez határozottan az. De az élet már csak ilyen. Talán jobban kellett volna őt akarnom és akkor most nem veszíteném el úgy, hogy soha nem is volt az enyém. Viszont inkább ezt választom. Inkább a barátsága mintsem a hiánya vegyen körül.